A héten az Európai Parlament több olyan határozatot is hozott, amely az Unió alapértékeit, a jogállamot tagadó, romboló kormányokkal szembeni fellépést célozta. Nyílt titok, hogy ebbe a dicsőséges kategóriába mindenekelőtt az Orbán rezsim tartozik.

(Kép: az EP épülete Strasbourgban)

A magyar közvélemény – különösen annak a kormánymédiából „tájékozódó” része – eddig úgy tudta: az Uniónak nincs eszköze arra, hogy a FIDESz-t megfékezze. Ha megpróbálná, Orbán hasonszőrű lengyel tanítványai beállnának mögé a kormányfők Tanácsában. Így nem lehetne egyhangú döntést hozni. A kedves vezető pedig legfeljebb kérne még egy kávét, amíg a lúzer libsik a szájukat tépik körülötte. Ugyanakkor, aki az elmúlt hónapokban belenézett a nemzetközi sajtóba, láthatta, hogy egy sor európai vezető magabiztosan kijelentette: az EU renitens kormányaitól igenis el fogják venni a közösségi támogatásokat. Majd hülye lesz az Unió a legfőbb ellenségeit vég nélkül pénzelni.

Namármost, a két várakozás egyszerre nyilván nem teljesülhet. Valaki tehát alighanem pofára fog esni. Kérdés: kicsoda?

A Parlament friss határozatai közül a legfontosabb valóban arról szól, mint hogy a közös értékeket megsértő kormányoktól akár az összes EU-forrást meg lehessen vonni. (Akit érdekel, az EP jelentésének teljes szövegét itt, az alapját adó bizottsági javaslatot pedig itt olvashatja el.) A nagy újság pedig az, hogy a javasolt rendszerben a támogatások megvonásához NEM KELL a tagállamok egyhangú jóváhagyása. Éppen ellenkezőleg: ha az Európai Bizottság (az Unió „kormánya”) úgy találja, hogy valaki rászolgál a büntetésre, akkor az úgy is lesz, kivéve, ha a tagállamok kétharmada ellene szavaz. Szó sincs tehát egyhangúságról. Épp ellenkezőleg: a „fordított kétharmad” a cél. Orbánnak halovány esélye sem lenne arra, hogy ilyen helyzetben bármit blokkoljon.

Na jó – kérdezhetnénk –  de lesz-e ebből tényleges jogszabály, és ha igen, mikorra? A rövid válasz az, hogy jó eséllyel igen, méghozzá viszonylag hamar.

Az EU-ban ma már csak kevés döntéshez kell a tagállamok teljes egyetértése, és ez a javaslat pont nem ilyen. Hát persze, épp ezért találták ki. Az EP jegyzőkönyvei pedig világosan mutatják: az európai pártcsaládok mind egyetértenek vele. Csak a FIDESZ és a szélsőjobb szavazott ellene – és az most olyan kevés, mint Mackó sajtban a brummogás.

Ami pedig az időhorizontot illeti: mivel az EP az eredeti javaslathoz csak kevés módosítást fűzött, a politikai támogatás egyértelmű, és a javaslat szimbolikus jelentőségű is, nem kizárt, hogy a terv még a májusi EP választások előtt a Tanácson is átmenjen. Az új szabályt ténylegesen alkalmazni 2021 elejétől lehetne, ami a legközelebbi lehetséges időpont: a küszöbön álló új költségvetési ciklus első napja.

Magyar szempontból mindez azt jelenti, hogy az Orbán rezsim körül igenis fogy a levegő. Az, hogy az Unió országainak kétharmadában a szélsőjobb kerüljön kormányra, még Orbán Viktor legnedvesebb álmaiban sem fordul elő. Nem véletlen, hogy a FIDESZ testületileg a javaslat ellen szavazott. Ha nem lenne veszélyes, bizonyára blazírt képpel támogatták volna, mondván: a jogállam legelszántabb hívei tudvalevőleg a Lendvai utcában laknak.

A tét nem kicsi: ha az EU beveti az új fegyvert, a mai helyzethez képest évente 2000 milliárd forint is eltűnhet az államkasszából. Ezt kigazdálkodni súlyosan népszerűtlen intézkedések nélkül nem lehet, horrible dictu egyik-másik oligarcha birodalma is megbillenhetne tőle. Hogy abban a bűzös Finkelstein-buborékban, melybe a FIDESZ a magyar választókat látszólag oly sikeresen bezárta, ennek lesz-e következménye a NER egészére nézve, az már egy másik történet. De egy olyan történet, amely Európa vezetőit olyan nagyon nem fogja érdekelni. Ha kerítést kell húzni Magyarország és az EU közé, utálkozva bár, de meg fogják tenni.

Ha jól meggondoljuk, már el is kezdték.