Szíjjártó Péter bizonyára figyelemre méltó futballista, és irigylésre méltó hosszútávfutó. De külügyminiszterként elég nehéz komolyan venni. A világ nagy részén a diplomáciát csendes, megfontolt, taktikus műfajnak gondolják. A magyar külügyminiszter viszont, ahol csak felbukkan, folyamatosan kiabál. Talán ezt szokta meg a futsal pályán. Akinek kalapács van a kezében, mindenütt csak szöget lát - tartja a mondás. Szíjjártó is csak egy regisztert ismer. Ordítva veszekszik az EU-val, az ENSz-szel, támad a BBC-n, a CNN-en és az M1-en egyaránt.

Most épp megint Ukrajnát pécézte ki magának.

Az egyszeri M1 néző bizonyára úgy gondolja: Szíjjártó Péter teljes joggal kiált farkast: elvégre az ukránok az oktatási törvényükkel minden ok nélkül rontottak rá a kárpátaljai magyarokra. És azzal, hogy Magyarország akadályozza Ukrajna nyugati integrációját, pusztán a jogos önvédelem eszközével él. Pedig nem. Nagyon nem.

Félreértés ne essék: kicsit sem kóser egy nemzeti kisebbségnek megtiltani, hogy bármely évfolyamtól felfelé, vagy lefelé, anyanyelvén oktassa a gyerekeit. Még akkor sem, ha  a magyarországi kisebbségek gyermekei szinte sehol és semmit nem tanulhatnak az anyanyelvükön. Olyan kisebbségi iskoláik ugyanis, amilyeneket az ukránok most megreguláznának, a második világháború óta lényegében nincsenek.

De visszatérve Ukrajnára, a magyar diplomácia enyhén szólva tűzveszélyes manővereinek megítéléséhez négy dolgot nem kéne elfelejteni:

Először azt, hogy sem a magyar kisebbség, sem Magyarország nem lényegi szereplője, pláne nem kiváltó oka a kisebbségi nyelvoktatás körüli vitának. Az ukránok nem mással, mint Oroszországgal állnak konfliktusban. Moszkva nem csupán Ukrajna területi integritását, hanem szuverenitását, kül- és belpolitikai önállóságát kérdőjelezi meg. Ahogy egyébként rendszeresen megteszi ezt egy sor másik szomszédja, pl Moldova, Grúzia, Örményország, Azerbajdzsán esetében is. Ha alkalom nyílik rá, hatalmi igényeit fegyveres beavatkozással, megszállással nyomatékosítva. Az ukrán oktatási törvényt is ez a konfliktus motiválja. Nem pedig a magyarok.

Másodszor azt, hogy a kettős állampolgárság terjesztésével az ottani magyarok körében a magyar kormány, nota bene az Ukrajna területén működő magyar diplomáciai képviseletek, tudatosan megsértik a Ukrajna törvényeit. Ehhez semmilyen nemzetközi jogi norma szerint nincs joguk.

Harmadszor azt, hogy fellépésével az Orbán rezsim súlyosan megnehezíti az Európai Unió, egyáltalán a nemzetközi közösség erőfeszítéseit, hogy egy a közvetlen közelünkben kitört fegyveres konfliktus következményein úrrá legyenek, illetve annak újbóli kitörését megakadályozzák.

Negyedszer pedig azt, hogy ebben a játszmában a kárpátaljai magyarok csak vesztesek lehetnek. Egy nyílt ukrán-magyar konfliktus egyik félnek sem áll az érdekében, ezért nem is valószínű. De ettől még az ottani magyarok és intézményeik igenis könnyen válhatnak – sőt, már váltak is – erőszakos nacionalisták céltáblájává.

A fentiek alapján a konklúzió nem lehet más, mint hogy Szíjjártó Péter újbóli hangoskodása biztosan nem szolgálja sem az anyaországi, sem a kárpátaljai magyarok érdekeit. Ha nem vigyázunk, azok a farkasok tényleg kijöhetnek az erdőből. Továbbá a magyar diplomácia ténykedése már megint tökéletesen beleillik Vlagyimir Putyin összes forgatókönyvébe. Akkor is, ha az Ukrajnában grasszáló – nem mellesleg egy halom magyar útlevél-tulajdonos azonos forrásból megszerzett személyes adatainak közzétételével hitelesíteni kívánt – híreket, miszerint Pjotr Sztyepanovics Szíjjártó szimplán orosz kém volna, az ember nem hogy komolyan venni, de egyszerűen még csak meghallani sem akarja.

 (kép forrása: link)