A héten Strasbourgban megkezdte munkáját a kilencedik Európai Parlament. Megválasztották a Ház új elnökét: David-Maria Sassolit, egy olasz szociáldemokratát. Csütörtökön pedig lezajlott a vita a hét eleji uniós csúcs döntéseiről. Így már tudható, hogy az EP mit gondol az EU új legfelsőbb vezetőinek jelöléséről.

Egyetlen mondatban: a játszmának vége. Az fog történni, amit a Tanács akart. A Parlament alighanem bele fog nyugodni abba, hogy az Európai Bizottságot a német Ursula von der Leyen vezesse. Az EP vitájában a frakciók vezetői mind hevesen ostorozták az állam- és kormányfőket, amiért blazírt arccal túlléptek azokon a csúcsjelölteken - Manfred Weberen, Frans Timmermanson és Margarethe Verstageren - akiket pár hónapja lényegében ugyanők ajánlottak a választóknak az EU kormányának élére. De a Néppárt, a szocialisták és a liberálisok mai hozzászólásai világossá tették: nem készülnek palotaforradalomra. Von der Leyennek az EP-ben így kényelmes többsége lehet.

Ha az uniós jog betűjét nézem, a Bizottság elnökének személyére valóban a Tanács joga javaslatot tenni. A csúcsjelölti rendszer eddig „informálisan” működött. Az EU történetében bőven volt már rá példa, hogy a gyakorlat túlment az írott jogon, és az új szokásokat csak később vették be az Alapszerződésbe. Most azonban a Tanács visszalépett korábbi ígéretétől, és a választókat "elfelejtve" saját szakállára döntött. Az eredeti szándék, hogy a csúcsjelölti rendszerrel emeljék az EP választás jelentőségét, és a polgároknak nagyobb belszólást adjanak az Unió működésébe, most senkit sem érdekelt. Pedig, az európaiak nem ostobák, érteni fogják, mi történt.

Ursula von der Leyen jelölése - legyen bármennyire is alkalmas a feladatra - senkinek sem fényes győzelem. Inkább látszik öngólnak. Ez a fajta hátsó szobákban kötött alku ugyanis pontosan megfelel annak a sztereotípiának, amivel az EU-t ostorozni szokták. Ezek után bizony egyetlen tagország kormányfőjének sincs semmilyen alapja azzal támadni az Uniót, hogy az „nem elég demokratikus”. Ahogy a kereszténydemokrata frakcióvezető-helyettes megjegyezte: a Tanácsnak „hatalmas szerencséje”, hogy nem vonatkozik rá az EU Alapszerződés – a jogállamiság védelméről szóló – hetes cikke.  Ami pedig a Parlamentet illeti, nem véletlen, hogy Sassoli elnök első megszólalásaiban az EP autonómiájának megvédéséről beszélt. És az sem véletlen, hogy azonnal előkerült a transznacionális – tehát: a nemzeti kormányoktól még inkább független – választási listák bevezetésének ügye is.

Hasonlóképpen, veszített Kelet-Európa. A csúcspozíciókra jelöltek között egyetlen „új tagországból” érkezett politikus sincs. A legmagasabbra az EP két magyar és két cseh alelnöke (Dobrev Klára, Dita Charanzová, Járóka Lívia és Marcel Kolaja) jutott. A közülük legtöbb szavazatot begyűjtő, kényelmes többséggel megválasztott Dobrev Klárát - első ciklusos képviselő létére - a szociáldemokraták hajszál híján az EP elnökének jelölték. Ennek ellenére mindenki tudja: a régió egészében véve rosszul jött ki az osztozkodásból.

Ami Orbánt illeti: az eredmény világosan mutatja, a Tanács alkujához rá nem volt szükség. FIDESZ-es jelölt soha, egyetlen pillanatig sem volt semmilyen csúcspozícióra – miközben esélyesként emlegették, nem is alap nélkül, szlovák, bolgár, litván és horvát politikusok neveit. A FIDESZ az EP-ben továbbra is a jobbszélen ücsörög. Tizenhárom képviselőjükkel eddig nagyjából annyit értek el, mint a DK 4 mandátummal. Járóka Lívia alatt is erősen rezgett a léc, és több tucat képviselő hangosan megtagadta, hogy Orbán emberére szavazzon. Ursula von der Leyen, aki mellé Orbán Viktor is igyekezett villámgyorsan odaállni, a német kereszténydemokraták liberális szárnyához tartozik. Az Európai Egyesült Államok tervének elkötelezett híve. Határozottan kiáll a jogállamiság és az emberi jogok mellett - keményen elítélte viszont az Orbán-rendszert. A menekültválság idején pedig egy szíriai menekült fiút fogadott a saját házába - pont úgy, mint annak idején a Dobrev Klára családja is. Ő lenne Orbán Viktor álomasszonya, a FIDESZ-es "női princípium" megtestesítője? Na, ne vicceljünk... 

(A kép forrása: Polo Sports Cartoons)