Nem akármilyen hírrel állt elő az Európai Néppárt Helsinki kongresszusának első estéjén Deutsch Tamás, a FIDESZ Európai Parlamenti képviselője. Pártja világra szóló ideológiai győzelmeként számolt be arról, hogy a Néppárt az európai alapértékek és a demokrácia védelméről szóló rendkívüli határozatából az ő kezdeményezésükre törölte a liberális demokráciára vonatkozó hivatkozást. Deutsch szerint ez azt mutatta, hogy az EPP végre a FIDESZ által képviselt irányba mozdult el. Nodepláne, újra birtokba s védelmébe vette önnön politikai örökségét. És be jól tette, hiszen az Európai Szocialista Párt speciel sose éltetné a kereszténydemokráciát. Naugye, mondhatná erre a magyar miniszterelnök.
(A képet innen vettük)
Nem rossz sztori - de az egyszeri blogger kénytelen belecsipogni. Képviselő úr ugyanis - hogy nagyon finoman fogalmazzunk - egyfelől nem bontotta ki az igazság minden részletét, másfelől pedig minimum innovatív módon próbált átlényegíteni az EU-ban egyébként egyértelműnek számító politikai alapkategóriákat. Nem mondom, hogy a húzással nem volt sikere, hiszen az egyébként kitűnően informált Eurológus blogot (illetve az Indexet) és a HVG-t is sikerült hintába ültetnie. A nyilvánosság szokásos szabályai szerint peniglen a cáfolatra a kutya se kíváncsi. (Ezt a blogot se fogja egyhamar szemlézni az MTI.) De tán azért mégse hagyjuk, hogy megint a narancslekvár tegye el a nagymamát.
Először is, ami a dolog „igazmondás” részét illeti: a Néppárt határozata igenis tartalmaz hivatkozást a liberális demokráciára. Mindjárt az elején, idézzük:
„A második világháború után a kereszténydemokraták élharcosai voltak annak, hogy egy biztonságos Európában liberális demokrácia jöjjön létre.”
OK, Deutsch Tamás akkor még nem élt. De olvasni azért bizonyára tud. Szóval ... naugye.
Amire képviselő úr egyébként gondolhatott, az a határozat második oldalának ötödik pontja, amely így hangzik:
„Ragaszkodunk ahhoz, hogy a virágzó civil társadalom alapvető szerepet játszik a teljesértékű demokráciákban. Lehetővé kell tenni, hogy a nemkormányzati szervezetek félelem és büntetés nélkül dolgozhassanak humanitárius célokért. A kormányoknak és a törvényhozóknak politikai irányultságuktól függetlenül egyenlően kell kezelniük őket, mindaddig, amíg tevékenységük a jogállam keretei között marad.”
Amit a FIDESZ javaslatára módosítottak az minden bizonnyal az utolsó sorban lévő hivatkozás a jogállamra (a liberális demokrácia helyett). A határozat láttán fellelkesült Deutsch Tamás szerint a fenti passzus mintegy stande pityere a FIDESZ programjából vétetett kölcsön. Sőt, a szövegváltozás ippeg itt, ezen a szöveghelyen, korszakos politikatörténeti jelentőséggel bír.
Hát, én kétlem - de akárhogy is: ezzel megérkeztünk a másik problémához: a Deutsch-nyilatkozat „szellemtörténeti jelentőségéhez”. Képviselő úr szerént a keresztény, liberális és szociális demokráciák fogalmai egymást kölcsönösen kizáró kategóriák lennének. Nos, ha már az EPP kongresszusáról beszélgetünk, a mai napra rendelt evangéliumként olvassunk ismét az említett határozatból, mindjárt az első oldal negyedik verséből:
„Megerősítjük elkötelezettségünket a demokrácia, a jogállamiság, és a szociális piacgazdaság mellett.”
Igen, jól látják. Az EPP nem csak a liberális, hanem - mon Dieu! - hovatovább baloldali ihletésű értékek mellett is síkra száll! Azt hiszem, ezek után világos, hogy a politikatudományi Nobel díjat nem csak azért nem ítélik az idén Deutsch Tamásnak, mert nincs olyan. Hanem azért sem, mert az EPP tudja, amit a veterán magyar MEP a jelek szerint nem (akar). Jelesül, hogy az európai demokráciafelfogásban az egyéni és kollektív szabadságjogok tisztelete (vö. liberalizmus), és a gyengék védelme iránti elkötelezettség (vö. szociális jogok) igenis benne vannak - voltak és lesznek is.
Nem tudhatom, hogy volt-e lehetősége Deutsch Tamásnak meghallgatni Donald Tusknak, az Európai Tanács lengyel elnökének hozzászólását. De ha nem, akkor neki, és mindazoknak, akik nap közben - ejnye! - mással foglalkoztak, a youtube-on van egy helyszíni videó, melyben Elnök úr imígyen fogalmaz:
„Szeretném nagyon egyértelműen kimondani: a mi politikai családunkban senkinek nincs joga arra, hogy támadja a liberális demokráciát, és annak alapjait. Nem tudunk elfogadni egy olyan érvelést, mely szerint az európai határok és az identitásunk védelme egyet jelentene a liberális demokrácia értékeinek feladásával.
Hadd legyek teljesen világos: ha a jogállam és a független bíróságok ellen vagy, nem vagy kereszténydemokrata. Ha nem szereted a szabad sajtót, a civil szervezeteket, ha tolerálod az idegenellenességet, a homofóbiát a nacionalizmust és az antiszemitizmust, nem vagy kereszténydemokrata. Ha az államot és a nemzetet az egyén szabadságával és méltóságával szembe, vagy annak fölébe helyezed, nem vagy kereszténydemokrata. Ha konfliktust és megosztottságot szítasz a világban és az Európai Unióban, nem vagy kereszténydemokrata. Ha Putyint pártolod, és támadod Ukrajnát, ha az agresszort támogatod az áldozattal szemben, nem vagy kereszténydemokrata. Ha a liberális demokrácia nyugati modelljét egy keleti autokrata demokrácia-modellel akarod felváltani, nem vagy kereszténydemokrata.”
Tapsvihar.
Mindebből kettő darab azonnali kérdés adódik. Egyfelől, mi a vihart keres még a FIDESZ az Európai Néppártban. Másfelől, mért hagyja az EPP, hogy azt a bizonyos vihart ott keresgélje.
A válasz alighanem mindkét kérdésre ugyanaz: a politikai befolyás. Ami Orbánt illeti, nyilván úgy gondolja, hogy az EPP tagság örvén a Sargentini-blamázs után is számíthat némi támogatásra, amikor majd megint 7. cikkely szerinti jelenése lesz Brüsszelben. Ami pedig az EPP-t és Mandfred Webert, a párt frissen megválasztott listavezetőjét illeti, nyilván nem akarnak előre lemondani a magyar választóknak köszönhetően elég jelentős számú Fideszes EP képviselő támogatásáról. Ezért amíg lehet, húzzák az időt... De hogy ez az érdekkoalíció az EP választások, és az új európai kormányfő megválasztása után is fennmarad-e, arra én nem vennék mérget. És Deutsch Tamásnak se tanácsolnék semmi ilyesmit.
